Pluto (Budapest) - Rozsdás robot

lezuhant a gépem
nem voltam ébren
kibújtam a roncsok alól
felmásztam egy mászókára
láttam milyen messze
az a vörös hold
emlékszem a sűrű puha fehér hóra
olvadóban az emlékem róla
itt lakom kétezer éve
nem írom ki soha
a nevem az ajtóra

űrhajóm szeméttelepen parkol
zsebeimben csörög az aprópénz
megyek olajat kenek
a sebeimre
ellazítom a csavarokat
és este van este van
magas a bárpult
egyformák ezek a történetek
ahonnan mi jöttünk testvér
soha nem kapok email-eket

beszívom kifújom a levegőt
rozsdás robot
szemembe szembefény szívemben kő
rozsdás robot

ha ideülsz mellém mesélni kezdek
nem mutatom ki de értékelem
itt vagy keresel egy maréknyi hőst
falra írod a történetet
nincs varázsszer kutatótársam
segíthetsz hogy szépnek lássam
legyen minden dalunk része
mielőtt szétesne részecskékre
kertes házban szoba-konyhában lakótelepen udvari lakásban
aluljáróban fülkében két oszlop közt egy beszögelésben
padon a parkban romkapualjban sátortáborban kartonólban
mindegy hol alszom el álmodom az első nap ahogy körbenéztem
annyira vagyok bölcs bármelyik odvas
lyukban kedvem van élni