Popovics György - Messze szállnék most veled

Ha eljön az éj, a város aludni tér
Ki álmos.
Kialszik a fény, s helyére,
Sötétség borul a néma térre.

Csak én nem vagyok fáradt,
Fekszem ágyamon,
S a Hold fényében táncot jár
A függöny az ablakon.

Messze szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
Mit akar a szíved.

Hát szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
S megpihenek végre, fáradt ajkadon.

Csöndes az éj, s a szívem megnyugszik,
Ha érzem,
Ha mellettem állsz, én nem félek, jöhet bármi.
A viharos éj csak múló veszély, el fog szállni.

És nem vagyok már fáradt,
Fekszem ágyamon,
S a Hold fényében táncot jár
A függöny az ablakon.

Messze szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
Mit akar a szíved.

Hát szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
S megpihenek végre, fáradt ajkadon.

Messze szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
Mit akar a szíved.

Hát szállnék most veled,
Add hát a kezed, hogy a hajnal minket
Együtt lásson,
Mond el én hagyom, hallani akarom,
S megpihenek végre, fáradt ajkadon.