Popovics György - Vár még rám

Mindig félek, ha indulnom kell,
Nem tudom mi vár rám.
Könnyes arccal, gondolatokkal,
Mennem kell tovább.
Fáj nagyon, hogy ennek is vége már.

Mindig félek a holnapomtól,
Egyedül mit hoz majd.
Egy kopott fénykép,
Mi bennem él még,
S mindig felkavar,
S nem enged,
Belül fogva tart.

Valahol vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Maradj csendben, had érezzem,
Mikor hozzám érsz,
Hogy minden rendben, s bármit tettem
Te kárpótolsz mindenért.
Régóta várlak, hát ne hagyj el többé!

Egy ismeretlen úton jártam, sose hittem el,
Hogy minden percben, mit veled töltök,
A boldogság ölel.
Régóta várlak, hát nem engedlek el!

Valahol vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Valahol vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.