Norba - Álmodik a nyomor

Bankos:

Én messzire szálltam, én a természeti csoda
Egy palota közepén állok, és leszarom, hogy micsoda
Vár rám ma, míg a BANKkártyáim vigyáznak rám
Itt Én vagyok a varázsló, a forgatókönyvem zsivány
Nézz rám, a gang-em nem engem figyel, hanem a kincstárt
A szerencsét lefizettem, a cucc mindig beüt, fincsi
Kár, hogy alig tudok állni
A medence fenekére húz a sok lánc, az órám a gyémánt
A számok mondják, hogy a tánc még mehet
Csak gurulok a kurva króm felniken,
Pucsító fenekek csak számolják a húszezreseket
Végtelen kötegek, határtalan a boldogság
Álmok, orgiák, szolgák…
Addig sikkasztok, míg többre vágyom
Pörgök, mint állat
Otthon megszoktam a poloskákat
Van, hogy ők az egyetlenek, nem pofáznak
Baromságokat akarnak rám kenni
Belemártom az ujjamat az italba, szopogatom
Közben szopatok, kapcsolgatom a tv-t
Az asztalomon másik kettő vonaglik,
Bírnám, de már túl sokat voltak itt
A körmöm rágom, magától már nem áll fel
De mit tehetek? Minden rendben!
Berlin, New York, Párizs
Járom a világot, minden kikötő egy nő,
Minden klub meg bár
Lakosztályból lakosztályba
A repülőtérről az autópályára
A basszus a visszapillantókat pumpálja
Még hangosítom, a tükörbe csak bambulok, ámulok
Nem botránkoztat meg semmi, semmit meg nem bámulok
Én vagyok a sebhely, csak arc nélkül
És végül: tudod, elég meredek lesz az út Luciferhez,
Aki majd megrémül, hogy enyém volt a világ
Én vagyok a 21. századi álom, és én vagyok a párom,
S várom, hogy az élet levadásszon

Norba:

Hogy az élet levadásszon
Yo!
Álmodik a nyomor! Haver, csak álmodozunk!

Ma a legmenőbb bundámat öltöm fel
Közben közlöm ezzel a kokós lotyóval, hogy húzzon el
Arra sem emlékszem, hol szedtem fel
A nevére pláne, de ki a faszt érdekel
Ne keveredjek semmi érzelembe, inkább
Bepattanok a fehér HUMMER-embe
Aztán nyomás…, mert mozgásban a business
Elszólsz, csak tűzben, mint a pulton a sztriptíz
A solder-eim vigyáznak rám, úgyhogy szopd ki!
Én vagyok a család feje, mint JOHN GOTTI
Ha eljön az ideje, adok pár parancsot, hogy
Aztán meghámozhassák a vérnarancsot
Addig én egy békatappancsot húzok egy szigeten
Nem a szarba merülök, az ADÓ-t sem fizetem
Leszarom, hogy ’A’ vagy ’B’ vagy ’C’ hitelem, mert
Az én szemem dugig van kredittel
Tapadnak az álbarátok, a hazug kurvák
A levakarhatatlan idióta búrák
Fejet hajt mindenki, ha közeledem
És a hátsó bejáraton közlekedem
Az étterembe, a klubbokba
Enyém a világ, a halk zene
Csapj a húrokba!
Édes élet, csokimáz, ez a vegyszer
Míg rám nem törik az ajtót egyszer

Álmodik a nyomor!