Dobrády Ákos - Búcsúzni kell

Amikor még szép, minden tervünk egy jól megírt regény,
Miénk a világ, oda nem adnánk többé semmiért.
Amikor még új, az hogy minden gyengéd érintés, test a testre simul, épp elég egy rezdülés.
Akkor teljes a szívünk, nincs aki elvenéé tőlünk mindazt, ami összetart,
Ha vannak is harcok, mi elhisszük, ez csak egy múltba tűnő pillanat,
Marad a jó, amit átélni újra jó.

A szemedbe nézek, szó nélkül értek, látom már ez is eljött,
Mennünk kell, szívünkben annyi emlékkel, eljön a pillanat.
A szemedbe nézek, szó nélkül értek, látom már ez is eljött,
Mennünk kell, szívünkben annyi emlékkel, eljön a pillanat.

Bár a tervünk szép, mégis összedöl, mint egy könnyű kártyavár,
Színesre festett kép, megfakul és nincs tovább.
Mond hova tünt minden jó, hova tünt mind ami fontos volt neked,
Hol van még visszaút, keresnéd de már nem leled.
Nehéz a szívünk, de nincs aki elvenné tőlünk, mindazt ami megmaradt,
Ha voltak is harcok a múltba vész, minden rossz érzés bennünk elapad,
Marad a jó, amit átélni volna jó.

A szemedbe nézek, szó nélkül értek, látom már ez is eljött,
Mennünk kell, szívünkben annyi emlékkel, eljön a pillanat.
A szemedbe nézek, szó nélkül értek, látom már ez is eljött,
Mennünk kell, szívünkben annyi emlékkel, egyszer eljön a pillanat,
Hogy búcsúzni kell.