Juniker - Érted megváltozni

Mikor elkezdtem az életet,nem tudtam mit vállaltam,angyallá vagy szörnyé? -mind kettővé válhattam. De véget ért minden,mikor jártattam a számat,magam alatt vágtam az élet korhasztotta fámat. Hibáztam eleget,sajnos mások kárára,szikla tömböt dobtam,sok embernek vállára. De mindennek oka volt,senki sem ártatlan,meghallgatok mindent,de a szemét lelkem pártatlan. Okoztam már könnyeket és álmatlan éjszakát,megvadultam én is mikor éreztem a vér szagát. Rengeteg dolog van,mit magamban sem értek,ha bántottalak téged,bocsánatot kérek! Remélem,h érted?- ember vagyok én is,hibázok,tévedek,elbukom mégis. Nem azért írtam,mert megkértél fentről,ez csak úgy innen jött,innen bentről.
Vallomást teszek,minden egyes tettről,csak figyeld amit mondok,neked innen lentről,hogy ketten vagyunk bennem, mást hiába is állítasz,üzeni a másik én,"Engem meg nem állíthatsz!"
Próbálok a lelkemből valamit még áthozni,valamit feláldozni és érted megváltozni. Ha nem megy elkárhozni,magamat elátkozni,próbálok érted,érted megváltozni! Adj még egy szikrát ami lánggá lobbanhat,nem haltam meg teljesen,a szívem még megdobbanhat,koppannak a nehéz kövek,miket igyekszem megszámozni,próbálok érted,érted megváltozni!