Kormorán - A bohóc, a tigris, az oroszlán

Beszélek, nem hallom
tükörbe nézek, nincs arcom
fogom az almát,
mit fejemre tettek,
akarják mégse félek.

Tapsolnak, a porondra lépek,
az idomárok ostort cserélnek,
a közönség zúg,
nevetni kéne,
akarják, mégse félek.

Az oroszlán, a tigris barátaim régen,
éheznek ők is, lassan húsz éve,
apámnak is bohóc volt mestersége,
akarják, mégse félek.

Kik vért látni jöttek, kiabálnak,
hisz a belépő miattunk oly drága,
megbotlok kétszer, ugorjanak végre,
akarják mégse félek.

Elindul a két vad lassan felém,
cserkésznek, mert él a vadon
emléke még,
de kialszik a tűz szemükben,
hisz rabként velük élek,
akarják, akarják, akarják
mégse félek.

Fütyül a közönség, nem erre vártak,
hogy a bohóc, s a vadak
egymásra találnak,
jönnek a szolgák, ütnek ahol érnek,
akarják, mégse félek.

Arcomról sokáig oldódik a festék,
a ketrecben két igazi testvér,
orrukat a hideg rácshoz nyomják,
nem félek, ők nem akarják.

Elindul a két vad lassan felém,
cserkésznek, mert él a vadon
emléke még,
de kialszik a tűz szemükben,
hisz rabként velük élek,
akarják, akarják, akarják
mégse félek.