SummerLove - Hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Visszamenne, de ő már nem kell.
Érzi hálátlan lett sorsa,
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, ot ki szerette,
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna.


Minden hajnal övé marad,
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.


szóló...


Megállt egyszer visszanézett,
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy o már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot.


Minden hajnal övé marad,
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.


szóló...


Minden hajnal övé marad,
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már.
Amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.