Szabó Balázs Bandája - Vége

Megállsz a sarkon éppen háttal az esti szélnek,
elképzelem, milyen durva, hogy tegnap éjjel jól el ah
Te meg engem visszanézel a lámpa tövében a részeg,
Milyen drága, jajj de kéjes, szeretem, mert olyan édes.
A történetnek az a vége,
Nem mindig ugyanaz a széles
Vásznú álom mászik reggel a kis tévében rá a képre.
Mert olyan is van, hogy én gondoltam tejszínhabot a kakaóba,
te meg ütöttél a sóval, rakjuk be még a mikróba

Születni kell az újra.
Tanulni járni megvakulva,
Tapogatva, elborulva.
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!

Emlékszem tavaly nyáron,
Rám szakadtál a padlásról.
Úgy kértem a jó istentől adjon helyet a vaságyon!
Adjon helyet, adjon szállást,
Már meguntam a járkálást,
Az idegen földön lakást,
Pohár alján csendes szobát.
Tekinteted kulcsa itt lenn
Albérlője az én szívem
Elmerengve, ténferegve
Elbújok az életembe

Születni kell az újra.
Tanulni járni megvakulva,
Tapogatva, elborulva.
Ez életképes!
Nem hiszek már a szemnek,
szépérzéknek, türelemnek,
Ölelésnek, részegségnek.
Végre vége!

Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek,
Elnézhetlek, milyen szép vagy
Most már így, hogy nem enyém vagy