Zámbó Krisztián - Csillag ragyog

Küzdelem volt az életed,
Szeretted volna hogy értsenek,
Hogy elfogadjon téged a nagyvilág.
Igaz hangodban a szeretet,
Átölelte a lelkeket,
Egy sóhajoddal eljött a mennyország.
Mennyi dalban elmesélted az életed,
S tudom jól, hogy ez volt neked a mindened.


A csillagod ragyog még,
Otthona a messzeség.
Itt vagy a szívünkben velünk,
Örökké szeretünk.
A csillagod ragyog még,
A fénye álom szép.
Ha hallom a hangodat,
Még mindig hívogat,
A csillagod ragyog még.


szóló...


Mennyi dalban elmesélted az életed,
S tudom jól, hogy ez volt neked a végzeted.


A csillagod ragyog még,
Otthona a messzeség.
Itt vagy a szívünkben velünk,
Örökké szeretünk.
A csillagod ragyog még,
A fénye álom szép.
Ha hallom a hangodat,
Még mindig hívogat,
A csillagod ragyog még.


Hiányod átjár mint huzat a házon,
De tudom jól, hogy őrzöd az álmom.
És hogyha éhes vagyok és fázom,
Nézz le rám, nézz le rám!


A csillagod ragyog még,
Otthona a messzeség.
Itt vagy a szívünkben velünk,
Örökké szeretünk.
A csillagod ragyog még,
A fénye álom szép.
Ha hallom a hangodat,
Még mindig hívogat,


A csillagod ragyog még,
Otthona a messzeség.
Itt vagy a szívünkben velünk,
Örökké szeretünk.
A csillagod ragyog még,
A fénye álom szép.
Ha hallom a hangodat,
Még mindig hívogat,
A csillagod ragyog még.