Lakat - A titkok őrzője - A nagy nap

Eljött hát, végre a várva várt nap,
E két ember élete új értelmet kap.
Hisz egyre csak nyílnak előttük a terek,
Ahogy egymásra néz e két megszeppent gyerek.

Ettől a naptól más lesz majd minden,
Új időszámítás kezdődik itt benn.
Egymás életébe sok örömet hoztok,
S még e gyűrű által is összetartoztok.

Most hozzád szólok örök mosolyú Sándor,
Ki szerető apaként vagy világ-járta vándor.
Látom e napra jól kicsípted magad,
S beszélnél is, de elakadt a szavad.

Büszke sasként állsz szíved választottja mellett,
Hát, a Tied lesz ma, ki annyira kellett.
Akit imádva követelsz magadnak máris,
Kit jobban szeretsz talán, még önmagadnál is.

S most feléd fordulok Te szeplőtelen ara,
Kinek szép a szeme, a mosolya, a fara.
És intézek pár szót végre Hozzád is,
Figyelj hát rám, és fogd be a szád is.

Hát, itt van a nap, hogy teljessé érj,
Ott feszít melletted a nagyszerű férj.
Elért Téged is hát, a megújulás szele,
Szeresd hát Őt és légy türelmes vele.

Oltalmazd mindentől és öleld örömmel,
Ragaszkodj hozzá foggal-körömmel.
Hadd pletykáljanak csak az irigy emberek,
Hisz a világ Nektek csak egymástól kerek.

A szeretet a fontos, nem a porhintés,
Egy kedves szó vagy egy gyengéd érintés.
Vigyázzatok hát, egymásban a lángra,
Hisz Ti is így jöttetek erre a világra.

Adjatok egymás vágyainak teret,
De azért maradjon meg a tisztelet.
Az időt ne hagyjátok némán peregni,
Ne szégyelljétek egymást őszintén szeretni.

Ennyit tudtam Nektek az utatokra adni,
Erőt: Szeretni és együtt maradni.
Hisz a párjaitok szíve, csak értetek dobog,
Hát legyetek együtt nagyon boldogok!