Lakat - A titkok őrzője - Akrosztichon II.

Képzelem mi járhat most a fejedben,
El is gondolkoznék most a helyedben.
Régen még tiszteltelek is valahol,
Ügyet sem akartam csinálni abból.
Látni csak a megbánást rajtad,
Jeledet ekkor agyamba martad.

Még egy fél év sem telt azóta,
Egyszerre mégis ugyanaz a nóta.
Szemembe nézni se mersz most,
Silány kis életed most hozzám oszt.
Zilálva futnál ki majd a világból,
Innen eltűnni messzire a mából.
Régóta igazolt tény az tudod,
Egyetlen húzással ugyanazt futod.

Máig sem értem tényleg magamat,
Álnokul nevetted mindegyik szavamat.
Te, aki úgy esküdözött akkor,
És nagyon is ért a szép szavakból.

Kár volt én bevallom ott hinni benned,
Ügyetlen kis húzásod jóvá kéne tenned.
Látni, amit tettél, hinni az ígéreteidet,
Örülni, hogy nem téptem ketté az inged.
Nem visszaélni a megkapott keggyel,
Bizalmamat eljátszottad szexszel.
Ellenem fordultál Te idióta balga,
Nincstelen lelkedet dühöm elmarja.

Kímélet nélkül csapok le rád,
Örömmel veretem péppé a szád.
Léted puszta létét is eltörlöm majd,
Tested pusztulása, csak ami hajt.
Ösztönből teszem azt, amitől féltél,
Zokogó szeretőd siratja, hogy éltél.
Összetört testedre többé nem öltözöl,
Lelkemre esküszöm: Innen elköltözöl!