Balás Eszter - Írásban add

Mire vársz? Hogy sodorjon az élet?
Mire vársz? Hogy elvigyen az ár?
Hova ér, ki hamis útra téved,
Egyedül, búsan jár?

Mint a füst,
Úgy elszállt volna minden!
Hol a tűz,
Mely sose hamvad el?

Nem és nem!
Én ezt sose hittem,
hogy nálad az örökké egy perc legyen!

Írásban add nékem azt, hogy nem szerettél!
Írásban add nékem azt, hogy elfeledtél!
Semmibe venni a múltat szívtelenség!
Írásban add nékem,
Úgyis összetéped!
Miért lenne szégyen,
Hogy volt egy tévedésed?
Érzem másképpen, kell, hogy szeress még!

Ha egy csók már elmerült a múltban.
Jöhet száz, mely új tavaszt ígér.
Itt a kéz, mely visszahoz az útra...
Mondd, mire vársz?! Így célhoz érsz!

Írásban add nékem azt, hogy nem szerettél!
Írásban add nékem azt, hogy elfeledtél!
Semmibe venni a múltat szívtelenség!
Írásban add nékem,
Úgyis összetéped!
Miért lenne szégyen,
Hogy volt egy tévedésed?
Érzem másképpen, kell, hogy szeress még!

Lalalalalala!
Lalalalalala!
Írásban add nékem,
Úgyis összetéped!
Miért lenne szégyen,
Hogy volt egy tévedésed?
Érzem másképpen, kell, hogy szeress még!
Hogy szeress még!
Hogy szeress még!