Szabó P. Szilveszter és Vágó Zsuzsi - Csókkal védj

Én:

Oly rémisztő és magányos az éjjel,
sok árnyék gonosz haláltáncot jár.
Baljós a holdfény, ez a hűvös komor ház,
hol szellem susog minden öreg falból.
Már éjfél múlt, aludni hogy tudnék?
Túl sok még a kérdés.
Mért kell Rád várnom, mért kell, hogy fájjon?

Jöjj, szörnyű az éj, lelkemhez érj,
szólj egy fontos szót, mesélj!
Ölelj már át, vágyom Rád, fázom drágám!
Hagyd a kételyt, nézz rám!
Egy csók segít!
Jöjj, szeress, gyöngéd légy!

Maxim:

Én azt hittem, e kedves lány majd segít,
s hogy talán végül elbocsájt a múlt.
Majd elfelejtem Őt és akkor újrakezdhetem,
de álmomban még ott mosolyog Rebecca.
Már elvesztem, legyőz egy álomkép,
a lelkem érzem, elvész. Széthullik minden, elnyel az örvény!

Jöjj, szörnyű az éj, lelkemhez érj,
szólj egy fontos szót, mesélj!
Ölelj már át, hogyha kísért a múltam!
Hagyd, hogy új szerelmünk átéljem én!
Jöjj, szeress, csókkal védj!

Együtt:

Jöjj, szörnyű az éj, lelkemhez érj,
szólj egy fontos szót, mesélj!
Ölelj már át, vágyom Rád, fázom drágám!
Hagyd a kételyt, nézz rám!
Egy csók segít!
Jöjj, szeress, csókkal védj!