Agárdy Gábor - A vén piás

Ronda lebujba, fülig belebújva
Tántorog Árpi az öreg piás.
Részeg az ürge, lába se fürge,
Zsebéből néhány forintot kiás.

Kasszához botlik, hol egy tyúk kotlik:
"Szép kisasszony lesz-e ma friss csapolás?"
Kezében blokkal, a fejében sokkal,
A csaposhoz így szól az öreg piás:

"Töltsd meg a kriglimet, Józsi!
Arra már úgy is lilás.
Gyomromban nincs elemózsi,
Szomjas a vén piás.

Szeretnék gargarizálni.
Nincs bennem vágy semmi más.
Ne mondják nem tud piálni, Árpi a vén piás.
Öreg piás. A vén piás."

Húzza a kriglit, úgy mint a riglit
Látszik a cúgján még bírja a szeszt
Nem szól egy kukkot, slukk után slukkot
Kiszáradt torkán simán leereszt

Kasszától pultig, fut és csordultig
A friss csapolt sörrel ismét a kehely
Gyorsan kiissza, de iszkol már vissza
És érdes hangjától visszhangzik a hely

"Töltsd meg a kriglimet, Józsi!
Szürcsölje már a piát
Én aki valaha láttam a pia a piát
Szeretnék gargarizálni
Orrom már úgyis piás
Ne mondják nem tud piálni
Árpi a vén piás.
Öreg piás. A ősz piás."

Szesz fesztiválra várja a párja
Hátha fizet néki bort Árpija
Nem fizet Árpi, hívhatja bárki,
Nem hallja mit mond a vén hárpia.

Kanális rácsát, fogja mint brácsát
És húzza a lóbőrt, de húzza, az ám!
Álma a csárda, az ágya a járda,
Ahol, hogyha hagynák, elheverne lazán.

De elviszik szépen, a mentők,
A helyét betölti más,
Hordágyon alussza álmát,
Árpi a vén piás.

Nem mondja már azt, hogy "Józsi,
Töltsd meg a kriglimet már."
Jön a kis elvonókúra, s bezár a szeszkazán.
Bizony bezár, mint egy bazár!