Szabó József - Vándorcirkusz

I.vers.Egy vándorcirkusz ócska padján ültem egyszer én,csak ámultam csak bámultam mint apró kis legény.Elkábított,elcsábított a fényes csillogás,még álmomban is megjelent a sok komédiás!

Nem láttam én,hogy rongyosak,hogy mindegyik szegény,csak vonzott-vonzott szüntelen a taps s a lámpa fény.Mikor elvonult a cirkusz egy szép nyári délután,én búcsú nélkül hagytam el a drága jó anyám!

REFRÉN I.-es
Szívemben elvonult egy régi-régi nyár,Kezemben miden este szol egy kis gitár,az élet állt elöttem,a fény s a csillogás,boldogan dalolt egy kis komédiás.

II.vers
Mit bántam én hogy éhezem hogy rongyos lett ruhám,mit bántam én hogy éjszakánként sír a jó anyám,szerelmes voltam akkor én s a nyár is úgy virult,egy komédiás lányért a szívem lángra gyúlt.
Az asszonyom lett és a csókja lett az életem a cirkusznál is többet ért az én kis gyermekem,ha rágondoltam vígabb lett az esti nóta szó s úgy éreztem víg komédiásnak lenni jó!

REFRÉN I.-es.....

III.vers
Az évek múltak csendesen s egy őszi délután,egy kis szobában bánataba meghalt jó anyám,az asszonyom a csókjait rég másnak adja már,s egyetlen kis gyermeke ki tudja merre jár.
Bohóc ruhám is megkopott és rongyos már nagyon,fáradt ráncok ülnek mar a festett arcomon,Szememnek fénye megfakult s hajam egész fehér,a vén gitár már meghasadt és holnap nincs kenyér.

REFRÉN II.es
Szívemben elvonult egy régi-régi nyár,kezemben fájdalomtól szól a vén gitár.Illúzió csupán a fényes csillogás,álmodozva dalol egy nagy komédiás


...a vén komédiás