Tabáni István - Lelkem tengerén

Az éj fekete függönyén, milliárdnyi fény tör utat…
De, mind közül csak egy, őrzi álmodat.
Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt
Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott
Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont
Körbe ölel fény, s mutatja új otthonom
Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át
De a távolság nagy, s a mélység magába ránt
Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott
Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra
Egy szirten állok és nincs már hova menjek
Engedj be kérlek, az álmod kapuján
Akkor megférne szívemben, az egész világ
Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott
Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra