Back II Black - Superstar

Gyermekként álmodoztam arról:
Ott fent a fényben állhatok.
Az apám mondta: "Fiam álmodj!"
Nem tudta meddig szállhatok.

Aztán évek teltek el...
És a vágyak álmok maradtak...
Vágyak maradtak...
Bánom kicsit még, de már csak néha fáj,
Hogy nem lehettem én a sztár.

Azóta eltelt néhány évszak,
Láttam pár ócska csillogást.
Rájöttem, nem kedvez a korszak,
Még most is tart a gyógyulás.

Most már nem is vágyom úgy,
Mert a fényekből szürke köd lett,
Szürke köd lett...
Bánom kicsit már, de már néha fáj,
Hogy nem lehettem én a sztár...
Nem lettem szupersztár...
Csak egy ember,
S te mégis figyelsz rám...
Nem lettem szupersztár...
Csak egy ember,
S van, aki vigyáz rám...

Nem lettem sztár- mixer a bárban...
Nem lettem hős a filmekben...
Nem volt még aranykulcs a zárban...
S nem lettem gazdag hirtelen...

Vágyom kicsit rá, hogy vigasztalj...
Ennyi kéne! Vagy menni kéne?
Bánom kicsit már de már csak néha fáj,
Hogy nem lehettem én a sztár

Nem lettem szupersztár...
Csak egy ember,
S te mégis figyelsz rám...
Nem lettem szupersztár...
Csak egy ember,
S van, aki vigyáz rám...