Barbárfivérek - Nézd hogy csinálom

Deego:
Nézd hogy csinálom most látsz most épp nem
Éppen csak bent vagyok a látótérben
Mára már igazolt a távollétem
Receptre írták, hogy a távolt nézzem
Pereg a dohány az ujjaim mögött
Ahogy benyúlok a zsebembe két gondolat között
Közben a lábaim a szivacsos kövön
Visznek előre lágyan szivacsot köpök

Tibbah:
Nézd hogy csinálom külvilág kint marad
Tiszta agy, kevés füst, minden elszakad
Nem fut az eszme csak, inkább áthalad
Meghal pár rím, mi újra éled általad
Elmúlás hétköznap, szürke sztráda
Megfulladt érzések, borba, szódába
Kultúrára éhes zsúfolt konyhába
lerágott csont esik olcsó parkettára


Deego:
Nézd, hogy csinálom a valóság lábakon
Csipetnyi gyarlóság emberi vázakon
Akit nem ér el a kitalált rágalom.
Szívébe fészkeli magát a szánalom
(Haahh)Megszűnt a fájdalom
Ahogy áttűzött a Nap a szárnyakon
Mindenki átlátott hirtelen az árnyakon
Az alanyokon és a tárgyakon (ahh)


Tibbah:
Nézd hogy csinálom szabad gondolat
Ízek, formák, színes vonalak
Sok ezer csepp mindig üres poharak
Üzenete a falakon, tanulom a kódokat
Ronda valóságban, amfora pózon
Csomózott idegrács, ritkuló ózon
Perforált indulat, felirat a pólón
Társalgó magány egyedül a mólón


Deego:
Nézd, hogy csinálom összevarrt szemek
Beton lábak és ólom kezek
Én tényleg nem tudom már, hogy kik ezek
De ide érkeztünk, ide szóltak a jegyek
(Sss)Ide fújtak a szelek
Azt suttogták fülembe az élet itt kerek
Itt megtehetem, amit részint merek
És ha porrá leszek, majd széthintenek

Tibbah:
Nézd hogy csinálom kerülöm a falakt
Látom a képeket hallom a szavakat
A tiszta permet marjon bogarakat
Vegyülő szégyen le húzz a az akarat
Rozsdás fohász kiürült planéta
Terült asztal mellett aszfalt poéta
Édes gyönyörökben bűnös probléma
Idők hordaléka kényes fém embléma