Karcolat - A Halálra Ítélt Lány

Vigyázz a hajamra hóhér,csak most fésülködtem
Nem akarok kócosan menni az úr elébe
Vigyázz a hajamra hóhér most nagy útra megyek
Hol megszűnik minden mi földi s elhágy az emlékezet
Siess hóhér de vigyázz a hajamnak ne árts
Méltón akarok menni a társaim után

A hajamra vigyázz hóhér többé már nem fésülhetem
Éltem tükre elhomályosul, s kioltja fényét hóhér kezed
Hosszú útra megyek hóhér odaát várnak már társaim
Éltünk közös szent harca holtunkban is össze fűz


956 ban egy ifjú lány a harcban
nem féltette életét.
Tette mit meg kell tenni,ami csak tőle telik
mert szívében lüktet az igaz Magyar vér.
Nem félt ha lőni kellett,nem félt hogy őt lövik le
egy repesz majdnem elvette életét.
Védte a lyukas zászlót, a vörös komisszártól
és ott állt a barikád tetején.

De a forradalmat Kádár elárulta
a lány kezén kattant a bilincs.
Koholt vádak között a bírónak nem könyörgött,
büszkén állt a halálra ítélt lány.
Nyolc hónap siralomházban, tizenhárom év fegyházban
töretlenül viselte a kínt.
Esküjéhez méltón,soha nem bocsájtott
ma is viszi tovább a hírt.

Azóta ötven év telt a komisszár hazament
de itt hagyta áruló pribékjeit.
A lány ma is harcra készen árulókkal szemben
büszkén vállalja 56os esküjét.

Emlékezz te is vele,56 emlékét védd