Rebecca musical - Bár tudnám, hogy miért

ÉN:
Itt vagyok a csónakháznál!

MAXIM:
Mi az ördögöt keresel itt?

ÉN:
Semmit, csak egy kicsit körülnéztem.
Az egész öböl Manderleyhez tartozik?

MAXIM:
Bent voltál a csónakházban?

ÉN:
Nem!Miért?

MAXIM:
Oda senki nem megy be! Világos?
És azt sem akarom, hogy errefelé sétálgass!
Gyűlölöm ezt a koszlott csónakházat!
Rosszul vagyok tőle, hogy itt látlak!

ÉN:
Az ott egy bója?

MAXIM:
Mit érdekel az téged?
Miért fontos neked az az istenverte bója?

ÉN:
Maxim, kérlek!

MAXIM:
Mit kérsz?
Mit?

ÉN:
Semmit!
Megrémítesz!

MAXIM:

Ez téboly, meddig gyötröm még?
Miért őt?
Szorong a lelkem, kétség bánt!
Csak engem érhet vád!
Hisz élhetnénk a földön bárhol már
Hát miért, miért ez a béklyó rajtunk
Bár tudnám, hogy miért is vonz
még mindig Manderley

De kár! Emlékszem gyermekként
A lágy, hullámzó tengerhang úgy hív
Elringat álmot ád
Nincs többé híd, borzasztó szellemhang
És már átokként kínoz engem
Ó, miért jöttem vissza,
miért is vonz még Manderley
Folyvást csak a múlt kísért itt
Rebecca mindig itt várt rám
Azt hittem egy új esély
Az új szerelmem eltörölhet
Minden átkos álomképet
Hogy megleljem a békém
De félek,hogyha elmegyünk
A múlt akárhol ránk lel majd egy nap
Menekvés úgysem vár
Maradok hát
Kegyetlen ellenfél a múlt
Legyőzöm ezt az átkot
És ha az kell hátrahagylak végleg Manderley
Győzök végül tudom én
Futnak majd az árnyak és az éj!