Rablóbanda - Western

Gyere, mondd meg bátran a szemembe,
Hogy miért jut mindenbol kevesebb nekem!
Éjt nappalá téve gürizek,
S nem jutok egyrol a kettore.
Persze valakinek minden egybol összejön,
Nekem meg amit építek csak összedol,
Mondhatsz bármit, csak azt ne mondd,
hogy ez pech!
Mondjuk 150 évvel ezelott innen jó messze
ha ott születtem volna,
A távoli vadnyugaton ott, ahol a pofonok zúgtak,
Kezembe vettem volna a sorsom,
S mindig töltve lett volna a coltom,
Azt hiszem mindig az enyém lett volna az utolsó szó.


Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon...


Viszkivel indult volna minden napom
És este is mindig várt volna a szalon.
Ott ahol mindig szól a zene
És a kártyaasztalnál is mindig én nyerek
És ha valakinek nem tetszik a képem,
Hát hátbaverem egy hatalmas székkel,
Asszem a seriff is mindig meghúzhatta volna magát...


Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon...


Gyere, mondd meg bátran a szemembe,
Hogy miért jut mindenbol kevesebb nekem!
Éjt nappalá téve gürizek,
S nem jutok egyrol a kettore.
Mondjuk 150 évvel ezelott innen jó messze
ha ott születtem volna,
A távoli vadnyugaton ott, ahol a pofonok zúgtak!
Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon.


Mert én úgy szerettem volna ott nagy gazember lenni,
De úgy, hogy ebbol a nagy sármomból ne veszítsek el semmit.
Féltek volna a postakocsik, s azok a fene nagy bankok,
S 100 év múlva én küzdöttem volna John Wayne-nel a mozivásznon...