Zsolnai Hédi - Portugál szerenád (April in Portugal)

Egy égő szerenád a narancsfák tövén,
a szerelem dalát így küldöm neked én,
s míg száz buja virág ont illatot felém,
úgy érzem, hogy a szíved enyém.

Te portugál legény, most május éjjelén,
mondd, érzed ezt a forró tavaszt,
mely édes illatárt és száz orchideát,
s a szíveinkben vágyat fakaszt?

Ma egyedül miénk a május éji ég,
s a milliónyi csillagsugár,
s a könnyű éji szél, ha ablakodhoz ér
egy andalító dalt muzsikál.

Egy égő szerenád a narancsfák tövén,
a szerelem dalát így küldöm neked én,
s míg száz buja virág ont illatot felém,
úgy érzem, hogy a szíved enyém.

Te portugál legény, így május éjjelén,
a szíved tüzes, izzó parázs,
és minden mást felejt, kit egyszer rabul ejt
e tavaszéji édes varázs.

Ha hallod ezt a dalt, már karjaimba hajt,
és elfelejtesz minden veszélyt,
és vélem járod át az egész éjszakát,
e bűvös portugál tavaszéjt.

Egy égő szerenád a narancsfák tövén,
a szerelem dalát így küldöm neked én,
s míg száz buja virág ont illatot felém,
úgy érzem, hogy a szíved enyém.

Jöjj karjaimba hát, ha hív a szerenád,
az ajkamon úgy ég a lázas szomjúság,
úgy vágyódik a szám a csókjaid után,
mert szomjam ajkad oltja csupán.

E bűvös éjszakán
ha csókolhatna szám,
tudom, szerelmes lennél belém.
A tűz, mely bennem ég
úgy űz, úgy hajt feléd
a portugál éj forró szelén.

Ha véget ér a dal,
hát jöjj, siess hamar,
a hold behunyja majd két szemét.
A lágy szirmú virág meghajtja derekát,
s mi hallgatjuk a vágy énekét

Jöjj karjaimba hát...