Echo Off - Dobrádi Manó Balladája

Hétfő este volt, a Lajta lassan folyt,
Manó segélyből vett bort kortyolt épp,
mikor elé álltak ketten: románok lehettek,
és Manót a vízparton agyonverték.

Manó jó srác volt, egy babakocsit tolt,
de nem volt benne gyerek csak fém.
A kukák közé járt, ő így reciklikált,
a Tojásosban sokan tisztelték.

Refr. 1.: Mert Manó az utcán élt, de senkitől sem félt,
vele járt két hű kutyája.
Őket hívta kimúló hanggal, szegény Dobrádi Antal,
mikor beledobták a Lajtába.

2005 nyarán megkörnyékezte a halál,
az ipari szesz gyorsan hat.
Mosonban elterjedt, hogy szegény Manó elment,
ám pár nap múlva újra felbukkant.

De 2008 nyarán már ő is tudta talán,
hogy kétszer senki sem támad föl.
De biztos vagyok benne, hogy meglakol, aki tette,
a két román aki olcsó borért ölt.

Refr. 2.: Mert Manó az utcán élt, de pénzt csak ritkán kért,
Jól tudta hogy mi mennyit ér.
Bár egy konténerben lakott, mindig jól látta a napot,
és ismerte az mosoni ég színét.

Manó öreg haver, mi nem felejtünk el,
bár babakocsid rég eltűnt:
a temetőben járva, az önkormányzati sírra,
pár csepp whiskyt mindig csöppentünk.
(Refr. 1.)