Malek Andrea - Miért kell, hogy sírj, Argentína?

A szó új ízét nem érzem én,
bennem még tisztán ég, úgy mint rég
minden dal, minden kép,
mely a múltról beszél.

Betölt egy érzés, nincs menekvés,
sorsom vállalnom kell,
eltűrni gúnyt és szenvedést,
s menni, ha időm letelt.

Úgy vártam már, hogy jöjjön a változás,
szennyes és vaksötét volt a ház,
az a hely, ahol éltem,
hol a fény sosem járt.

És mégis szép volt,
fiatalság és a szabadságvágy
legyőzött kételyt és közönyt,
míg szívem a néphez talált.

Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek.
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd,
áldott a végzet, szenvedni érted.

A pénz, s a hírnév nem csábít már,
a féltett kis ábrándvilág
csak egy gyermek álma volt,
s mint a füst messze szállt.

A szép csodáktól,
az illúzióktól ne várj megoldást,
a válasz itt él szívemben.
Ha szeretsz, én nem hagylak el!
:
Miért kell, hogy sírj, Argentína?

Miért kell, hogy sírj, Argentína?
A sorsom, hogy érted éljek.
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd,
áldott a végzet, szenvedni érted.

Mindent elmondtam,
s a szívem most újra könnyű és álmodó,
és aki rám néz tudja már,
hisz éreznie kell, igaz volt minden szó!