Tóth Reni - Maradj!

Fél hétkor indult el az utolsó vonat
Fél hétkor búcsúztatta a hűvös alkonyat
A féltett kincseit egy zsákban vitte el
Tudtam, hogy holnap ha hívom, már senki nem felel
A sáros utcákon még hosszan nézett szét
Talán már sose láthatja, erre gondolt még

Maradj, maradj, maradj
Túl hosszú még ez az út
Maradj, maradj, maradj
Nem maradt más csak a múlt
Maradj, maradj, maradj
Bár csak elmondhatnám
Nincs ki vigyázzon rád és rám

A reggel szürkén ébredt, jégben minden csók
Az éjjel némán néz rám és kéri az altatót
Azóta észrevétlenül évek tűntek el
És a magány szűk utcáján ő álmodni se mer
Valahol, valamikor szebb volt az ég
Talán már sose láthatja, erre gondolt rég

Maradj, maradj, maradj
Túl hosszú még ez az út
Maradj, maradj, maradj
Nem maradt más csak a múlt
Maradj, maradj, maradj
Bár csak elmondhatnám
Nincs ki vigyázzon rád és rám

Csak, ha újra eljönnél
Ne menj még!

Maradj, maradj, maradj
Túl hosszú még ez az út
Maradj, maradj, maradj
Nem maradt más csak a múlt
Maradj, maradj, maradj
Bár csak elmondhatnám
Nincs ki vigyázzon rád és rám

Ne menj, ne bánts, ne félj
Olyan rossz a magány
Nincs ki vigyázzon rád és rám
Csak, ha újra eljönnél
Ne menj még!