Halász Judit - Kire ütött ez a gyerek

Amíg kicsi voltam, és okos, kedves, szép
Azt is csodálták, a szemem milyen kék
Meg hogy mennyit nőttem, és milyen ügyes vagyok
Amíg kicsi voltam, ezt mondták a nagyok

Amíg kicsi voltam, és ügyes, rendes, jó
A nagyi szeme fénye, a mindig mosolygó
Milyen remek gyerek, és büszkék voltak rám
Amíg kicsi voltam, mindig ezt mondták

Vajon kire ütött ez a gyerek, talán a nagyapjára
Vajon kire ütött ez a gyerek, Jolánra vagy a mamára
Vajon kire ütött ez a gyerek, lehet, hogy rám
És ezt nem is csodálnám

Mióta nagy vagyok, és nyegle, idétlen
A család szerint már elviselhetetlen
Pedig megtettek értem mindent, ami csak létezik
Mióta nagy vagyok, a család szégyenkezik

Vajon kire ütött ez a gyerek, hát nem a nagyapjára
Vajon kire ütött ez a gyerek, csakis valaki másra
Vajon kire ütött ez a gyerek, még hogy énrám
Hát azt nagyon csodálnám

De egyszer felnövök majd, mert minden gyerek felnő
Híres ember leszek, mondják, igen, ez ő
Akkor majd bámulnak, és büszkék lesznek rám
Ha egyszer felnőtt leszek, mindig ezt mondják

Tudom, kire ütött ez a gyerek, csakis a nagyapjára
Tudom, kire ütött ez a gyerek, Jolánra meg a mamára
Tudom, kire ütött ez a gyerek, biztos, hogy rám
És ezt nem is csodálnám

Tudom, kire ütött ez a gyerek, az egész famíliára
Tudom, kire ütött ez a gyerek, hát nem is valaki másra
Tudom, kire ütött ez a gyerek, biztos, hogy rám
És ezt nem is csodálnám

Tudom, kire ütött ez a gyerek, csakis a nagyapjára
Tudom, kire ütött ez a gyerek, Jolánra meg a mamára
Tudom, kire ütött ez a gyerek, biztos, hogy rám
És ezt nem is csodálnám

Tudom, kire ütött ez a gyerek, az egész famíliára
Tudom, kire ütött ez a gyerek, hát nem is valaki másra
Tudom, kire ütött ez a gyerek, biztos, hogy rám
És ezt nem is csodálnám