Bencze Márta - Jaj, de szánom én Casanovát

Jaj, de szánom én Casanovát,
mert nem járhatott bossa novát.
Sose hallhatott szegény igazi tánczenét -
így persze, sorra csavarta el a csini nők fejét,
így lett fenegyerek.

Jó, hogy nem vagy egy Casanova,
ám ha szól a jó bossa nova,
szerelmi vallomás helyett szívesen hallanék,
csak annyit: gyere velem, siess, szívem,
ez a mi zenénk.

Ám ha tánc közben simogat a szemed,
csendre vágyom már a muzsika helyett.
Néptelen tájon andalogni veled,
csókot adni százezer szám,
közben egyre ezt susognám:

Mondd, hogy nem leszel Casanova,
és nem hagylak el soha-soha.
Ha csókot adsz nekem,
szívem, sohase légy szerény.
Mert addig, amíg szeretsz,
nyugodt lehetsz, visszaadom én.

Ám ha tánc közben simogat a szemed,
csendre vágyom már a muzsika helyett.
Néptelen tájon andalogni veled,
Csókot adni százezer szám,
közben egyre ezt susognám:

Mondd, hogy nem leszel Casanova,
és nem hagylak el soha-soha.
A csókot számolatlanul adhatod nekem hát,
mert addig, amíg szeretsz, nyugodt lehetsz:
Visszaadom, ha te velem maradsz, szívem,
kikacagom a nagy szívű, a nagy hírű Casanovát!