Kovács Kati - Ugyanúgy, mint más

(Ugyanúgy, mint más, ugyanúgy, mint más)

Élek, éldegélek (ugyanúgy, mint más),
látok, hallok, nézek (ugyanúgy, mint más).
Egy kis keserűség egy ideig lever,
apró gyönyörűség, ha ér, az ég felé emel.

Otthon néha csöndben (ugyanúgy, mint más),
elbújok egy könyvben (ugyanúgy, mint más).
Mintha menekülnék az emberek elől,
ám az egyedüllét, ha túl sokáig tart, megöl.

(Ugyanúgy, mint más, ugyanúgy, mint más)

Én is örülök, ha nézhetem az arcodat,
én úgy örülök, ha hallhatom a hangodat.
Én is örülök, örülök, ha van okom,
mert én is szeretek, álmodozom.

Élek, éldegélek (ugyanúgy, mint más),
látok, hallok, félek (ugyanúgy, mint más).
Egy kis keserűség egy ideig lever,
apró gyönyörűség, ha ér, az ég felé emel.

Otthon néha csöndben (ugyanúgy, mint más),
elbújok egy könyvben (ugyanúgy, mint más).
Mintha menekülnék az emberek elől,
ám az egyedüllét, ha túl sokáig tart, megöl.

(Ugyanúgy, mint más, ugyanúgy, mint más)

Könnyem megered, lepereg az arcomon,
én sem szeretem, nem szeretem a bánatom.
Könnyen nevetek, úgy nevetek, ha van okom.
mert élni szeretek, álmodozom.

Élek, éldegélek (ugyanúgy, mint más),
látok, hallok, sőt félek (ugyanúgy, mint más).
Egy kis keserűség egy ideig lever,
apró gyönyörűség, ha ér, az ég felé emel.

Otthon néha csöndben (ugyanúgy, mint más),
csak néha vagyok csendben (ugyanúgy, mint más).
Ha boldog vagyok máris zeng az egész ház,
hull a hó, hull a kéklő, ez más, ez más ...