Mélylevegő Project - Charles Poetica

A szokatlanul meg nem fogalmazott, sugalmazott szóhalmazok
óvatlan percekben megóvják, ami belül vagyok
elég nagyok a hegyek, dombok mégis erdőnyi lombok
szakadnak le, ha meghallják azt amit mondok

mert a hangsúly itt a hang súlyán van, a szavak tömegén
ahogy a belső hangokból is felismerjük egymást te meg én
a világ tetején, hegycsúcsok fagyott tehéntején
leértékelt, egyéntelen személyek tenyészetén

Volt egy srác, úgy hívták Charles, ez volt a Charles poeticája
Nem volt szája, csak egy szobája, és szódás a szakmája,
szoktatott haszonállatként került a szokás hatalmába
száj híján az örök hallgatása volt csak garantálva

determinálva volt, de terminálba ért mint Navorsky
aki hajláktalan, mégis melléülsz és neki pakolsz ki
Dolgozhatott, ennyi volt a szódás szabadsága
meg, hogy gyerekként egy hétig élt Kazahsztánban kanasztázva

Nem kérdezett és nem érdeklődött senki felé
ja és fordítva is: nem érdeklődött senki felé
Nem kérdezte, mi miért van, hogy miből lett a materiál
ahol ma Teri áll és Feri ül, akivel kiabál

kritikán aluli volt, amilyen artikulálatlanul élt
nem mondta ki a hangot, a szót, az igent, a nemet, a zenét
se a belső hangok dübörgését nem tette szóvá
és így vált az élete egy lassú decrescendová.

Tudom, hogy te vagy Charles aki csak vársz, sehova érsz
Tudom, te vagy Charles aki vársz, de sokat érsz