Putnoki Gábor - Csak a szépre emlékezem

Csak a szépre emlékezem, az első boldog nyárra
Két csillag a két szemeden fénylett az éjszakába.
A vén szigetre eljött a nyár,
de minket együtt már nem talál...
A barna bőrű fáknál úgy lesem lépteid én.

Rád gondolok, amikor az orgona virágzik nyár elején
Amikor a rózsafák közt száz napsugár játszik rád gondolok én...
Szerettél-e, nem kérdezem, ezt elárulta csókod,
Amelynek lángja még a számon ég.
Sohase vettem észre azt, hogy más szemébe néztél.
Csak a szépre emlékezem, amíg élek én!

solo, majd
ism. az egész mégegyszer

2. verzió:

Csak a szépre emlékezem, az első boldog nyárra
Két csillag a két szemeden fénylett az éjszakába.
Ma nem ragyog a csillag felém,
oly árva lett a szívem szegény...
A régi fényre várnék mely nekem csillogott rég.

Rád gondolok, amikor az orgona virágzik nyár elején
Amikor a rózsafák közt a napsugár játszik rád gondolok én...
Szerettél-e, nem kérdezem, ezt elárulta csókod,
Amelynek lángja most is számon ég.
A képed féltve őrzöm én a lelkem rejtekmélyén.
Csak a szépre emlékezem, amíg élek én!

Tudtam én, hogy visszahoz a szerelem
Olyan jó, hogy itt vagy újra te velem.
Az a csillag csillogó két szemeden újra rám ragyog már!

Csak a szépre emlékezem, az első boldog nyárra
Két csillag a két szemeden fénylett az éjszakába.
Ma nem ragyog a csillag felém,
oly árva lett a szívem szegény...
A régi fényre várnék mely nekem csillogott rég.

Rád gondolok, amikor az orgona virágzik nyár elején
Amikor a rózsafák közt a napsugár játszik rád gondolok én...
Szerettél-e, nem kérdezem, ezt elárulta csókod,
Amelynek lángja most is számon ég.
A képed féltve őrzöm én a lelkem rejtekmélyén.
Csak a szépre emlékezem, amíg élek én!