Cseh Tamás - Koldusdal

Táblát hordok a mellemen,
és az van arra írva:
szégyellem magam, emberek,
de hát itt vagyok, mit csináljak.
Na de nézzétek a kutyámat.

Táblát hordok a mellemen,
adjatok a kutyámnak,
nézzétek, hogy milyen nagybeteg,
a fejét a lábára hajtja,
belebámul a levegőbe.

Félre ne értsetek, emberek,
nem én vagyok itt a koldus,
énhelyettem állatszemek
élelmet kunyerálnak,
ha már élelmes gazda nincsen.

Szegény kutyának adjatok máma,
hová is lenne szegény kutyája
jó gazda nélkül, ki helyette koldul,
nézzétek, szegényke mindjárt felfordul,
mindjárt megdöglik, mindjárt elájul,
szegény kutyája mindjárt meggárgyul,
mindjárt felfordul, itt helyben megdöglik,
nyomorult féreg, nem bírja ki estig,
a nyomorult árva,
nincs a világnak ilyen árvája.

Hazug a tábla a mellemen,
hazugság, van arra írva,
szégyellem magam, emberek,
ez a kutya be van tanítva,
nem ő - én vagyok itt a koldus.

Félre ne értsetek, emberek,
nem ő - én vagyok itt a koldus,
nem ő, hanem én az ő szégyene,
ti állatszemek, mit csináljak,
ahogy belebámultok a levegőbe.

Ti állatszemek, ti mindent tudtok,
ahogy belebámultok a levegőbe.

Hogy mindenki rosszabb a kutyánál,
ahogy föl-alá koslatva sürdöng.
Itt a visszhangos aluljáróban,
ebben a nagy etetőben,
nem a kutya, mi vagyunk itt a koldus
ebben a nagy-nagy-nagy etetőben,
ebben a nagy-nagy-nagy etetőben,
ebben a nagy-nagy-nagy etetőben.