Herczku Ágnes és Nikola Parov - Egy menyasszonyé...

a menyasszony szép virág
koszorúja gyöngyvirág
az a boldog vőlegény
ki azt mondja az enyém
a menyasszony gyöngykoszorú
csak az én szívem szomorú
a menyasszony szíve tája
boldog minden dobbanása

virágos a fa teteje
koszorús a leány feje
hullani kell a virágnak
esküdni kell a leánynak
gyere rózsám gyere már
mert a szívem téged vár
téged óhajt téged vár
téged csókolni nem kár

szép a leány ha lánykort él
szép hajával játszik a szél
azt se tudja mi a bánat
még lánybarátival játszhat
de a leány férjhez megy már
s kalickába bézárt madár
megtudta hogy mi a bánat
mert az örömtől megválott


nincsen a világon
nagyobb nyomorúság
mint kik összepárosodnak
s nem szeretik egymást
ha meg kell ölelje
karjait fájlalja
ha meg kell csókolja
bús könnyit hullatja

szeretlek szeretlek
csak ne mondd senkinek
míg a templom földjén
össze nem esketnek
ne mondd meg anyádnak
hogy szeretlek téged
ne tudja meg senki
hogy meghalok érted

rózsám ha meghalok
tégy egy annyit értem
hogyha nem is sajnálsz
sirassál meg engem
ne sirassál rózsám
ott hol sokan látnak
sírd ki két szemedet
magányos fejfámnak


édesanyám mért is szültél
ha engemet megvetettél
mért is szültél a világra
örökös szomorúságra
édesapám is volt nékem
nem is olyan réges-régen

mért nincs apám mért nincs anyám
csak mióta meghalt apám
édesanyám hol a szíved
hol az anyai szerelmed

mért virágzik jégvirágot
mért vetetted meg a lányod
kimegyek a tevetőbe
leborulok egy sírkőre

az a sírkő kinek jele
ott van apám eltemetve
leborulok sírhalmára
szívem vigasztalására

göröngyei azt susogják
itt vár reád a boldogság
itt lesz szíved meggyógyulva
itt lesz lelked megnyugodva
édesanyám mért is szültél
ha ennyire megvetettél
de sok mindennek kitettél
a bánattól nem kíméltél