AutonómiA - Fiumei kikötőben

A fiumei kikötőben leng egy magyar zászló
A kapitány a fedélzeten minden éjjel gyászol
Minden éjjel kifeszíti vitorláját
Vízre szállva siratja az ő hazáját

Partra lépvén befárad a csárda udvarába
Odakiált a csaposnak bort kér poharába
Poharában eredeti magyar érték
Nagyot kortyol s az utókornak hangja zengék

Refr.:
Napkeltekor felébred a nemzet
Idős bakák kuruc kardot fennek
A kurucnak kardja, a betyárnak fokosa
Nem maradhat ez az nemzet mostoha!

Dala végén nagyot kortyol ismét poharába
Fiatalok ülnek mellé egy nagy társaságba
Társaságban kapitány nótáját zengik
Összenézvén toborzásukat megkezdik

Kapitányunk meglátta a jövő nemzedékét
Elszakított hazájáról intézte kérdését
Kérdésére hamar megkapta a választ
Minket aztán határ többé el nem választ!

Refr.:
Napkeltekor felébred a nemzet
Idős bakák kuruc kardot fennek
A kurucnak kardja, a betyárnak fokosa
Nem maradhat ez az nemzet mostoha!

Az Adrián kíséri a sok szép karcsú sellő
A vitorlába nem kap bele már csak egy lágy kis szellő
Lágy kis szellő visszaviszi kikötőbe
Könnyes arcát beletörli kendőjébe.

Refr.:
Napkeltekor felébred a nemzet
Idős bakák kuruc kardot fennek
A kurucnak kardja, a betyárnak fokosa
Nem maradhat ez az nemzet mostoha!