MC leeroy - Halott Remény

Azt mondják eljön majd a nap, amikor minden változik,
Az élet tovább megy, feljebb lépünk, nem lesz átok itt,
Hol születünk, ott harcolunk, az élet sebes folyamát úszva,
De lesz mikor emelt fővel és nem kúszva,
Mert eljön majd a pillanat, a fegyverszünet hangjai,
Simogatják a fülem, érzem a szerelemnek habjai,
Körülvesznek engem is, mert ember vagyok én is,
Mert a zord hideg télből, végre lehet az ég kék is,
De most csak egy szoba, egy átok nézek oda,
Ahol nemrég te feküdtél, de már elszálltál tova,
Mert a szemem nézne, de nem látok mert félek,
Hogy nem fogadnának többé, ugyan azon képek,
De most lépek még egyet, a szilárd talaj eltünt,
Zuhanok, nem érzek, már a külvilág is megszünt,
Szemem lehunyom, utolsó könnycsepek szállnak,
Nem leszek már többé, izmaim nyugalomba állnak,
Még néhány másodperc, ennyi maradt végleg,
Hogy legyen régi minden, erre többé már nem kérlek,
Nem félek a haláltól, én jártam már ott is,
Külső szem voltam, de belehaltam én is,
Egy részem az énemből, még keresi a választ,
Hogy mért vették el tőlem, az igazi támaszt,
Egy részem már látja, hogy egyedül maradtam,
Hogy nem jött össze semmi, hiába akartam,
Én tepertem, tekertem, mindenem feltettem egy lapra,
Hogy fussa mégegy apró dalra,
Hogy ne balra nézzek, mikor jobbra vágyom,
Hogy teljesüljön, végre minden álom,
De nem, úgy érzem melegszik a levegő,
Már hangokat hallok, tudom közeleg a temető,
A félelem már mindegy, de megszorítom mindkét kezem,
A betonba csapódom, itt most véget ért az életem..