Németh Lehel - Dehogy, de hogy

Jöjjön el ma délután! Dehogy, dehogy!
Találkozzunk hét után! Dehogy, dehogy!
Hallgassunk egy jó modern, divatos tánczenét!
És meg is fogom kicsit a kezét. Dehogy!
Felkérem egy táncra tán. Dehogy, dehogy!
Álmodozva nézne rám. Dehogy, dehogy!
Megpihenne szöszke kis feje a vállamon,
és megremegne szíve is, tudom. Dehogy!

Tánc után kell egy kis séta Budán,
és a lámpánk a holdfény legyen!
Perzselő vágy ég a szemeimen,
s maga is azt mondja: Szeretem. Nem!

Átölelem én magát. Dehogy, dehogy!
Követjük a szív szavát. Dehogy, dehogy!
Megcsókolnám lángolón és mégis oly puhán,
és maga is megcsókolja a szám. De hogy!

Dalunkban egy fura szavunk van,
s ez a szó oly ravaszul hangsúlyozható.
Mottója szívünknek és a mi ügyünknek,
szerelmi üzenet e kicsi szó.

Nem hagy ugye el, szívem? Dehogy, dehogy!
Másra nem is néz sosem? Dehogy, dehogy!
Szerez majd egy új lakást valahol énnekem,
s a társbérlő az anyuka legyen. Dehogy!
Élünk szépen, csendesen. De hogy, de hogy!
Gyerekünk csak egy legyen? De hogy, de hogy!
Legyen talán három vagy esetleg négy gyerek?
Én ötig-hatig el is mehetek. Dehogy!

Ifjú pár, csak mindig ez maradunk,
mert mi győzünk a gyors éveken.
Csókra csók és szépen összebújunk,
s azt mondjuk, miénk a szerelem.

Nagypapaként udvarolsz. Dehogy, dehogy!
Huncutkodva átkarolsz. De hogy, de hogy!
Száz év után csók, szívem, nemigen kell nekünk,
már akkor kicsit öregek leszünk. Dehogy, dehogy!
Már akkor kicsit öregek leszünk. Dehogy!