Road - Emberteremtő

Csendben változz át, akaszd szögre a bőröd,
az újat most hozzák, táncolnak rajta tőrök.
Mozdul, a kényszer, lesz film szakadás,
kezedben az ékszer, egy tonnás kalapács.
Mondd, meddig tart a varázs?

Élvezz el bennem, szülök neked egy korcsot.
A húsát kell ennem, a véréből iszom egy kortyot,
hogy rajtam keressen majd hozzád nekem egy pontot.

Felelj, nagyobb lett a zaj,
tágasabb a hely,
itt az idő, hogy mindent elfoglalj!
Tiéd minden, amit látsz,
mondd meg miért,
kell az, hogy újból istent játssz?

Karmok és szárnyak, meg a rozsdamentes fej,
hosszú ólomlábak pont így képzeltem el.
A csontok helyén pengék, a szemedben láva ég,
csorbult szűz emlék, szebb már nem is lehetnél.

Felelj, nagyobb lett a zaj,
tágasabb a hely,
itt az idő, hogy mindent elfoglalj!
Tiéd minden, amit látsz,
mondd meg miért,
kell az, hogy újból istent játssz?

Szörnyet teremtett az ember,
a saját képmására.
Így száműzte magát végleg
a paradicsomból a jég hátára!

Felelj, nagyobb lett a zaj,
tágasabb a hely,
itt az idő, hogy mindent elfoglalj!
Tiéd minden, amit látsz,
mondd meg miért,
kell az, hogy újból istent játssz?