Csákányi László - A sofőr dala (Les Routiers)

Hosszú, szürke sáv az út,
mely a messzeségbe néz.
Egyre fut, csak egyre fut,
és a végtelenbe vész.
Berreg, kattog, búg a gép,
biztos kézben van a volán.
Frissen jár a négy kerék,
kéken csillog fenn az ég.
Út felett a nap leszáll,
egyre száguld, suhan a gép.
nincs szünetje, meg nem áll,
végül zúgva süvít a lég.
Meg se moccan a vezető,
néz az útra mereven ő.
Csábít erdő, zöld mező,
félrenézni nincs idő.

Mert élni, élni jó,
ne légy hát álmodozó!
Csak egy kis könnyelműség,
és jön a mély szakadék.
Veszélyes úton jársz,
hogy el ne térj, jól vigyázz!
Ne légy hát álmodozó,
mert élni szép, élni jó!

Csábíthatja délibáb,
rémítheti jégverés,
mozdulatlan ül tovább,
meg se rezzen, oda se néz.
Átrobog a városon,
fenn a ringó vánkoson
társa alszik, álma mély,
csendes házak, néma éj.
Napról-napra erre jár
évek óta mindig ő,
mégsem ismerős a táj,
félrenézni nincs idő.
És ha bántja a magány,
egyszerűn segít magán,
rágyújt és egy mélyet szív,
mindjárt könnyebb lesz a szív.

Veszélyes úton jársz,
hogy el ne térj, jól vigyázz!
Ne légy hát álmodozó,
mert élni szép, élni jó!

Hosszú, szürke sáv az út,…
…kéken csillog fenn az ég.