Demjén Ferenc - Elvesztett álmok

Volt egy perc, hogy születtél,
Volt egy perc, hogy ébredtél,
S jött egy perc, hogy érezted, hogy élsz.
Volt sok év, hogy rájöjjél,
Minden úton kell egy cél,
Amit még az élettől remélsz.
Jönnek még percek, évek,
Egy őszinte lét vár még rád.
Annyi mindent titkoltak,
Annyi mindent hazudtak,
Annyi szónok csak ellenünk beszélt.
Állj mellém kérlek, te érzed,
Az őszinte szó még él,
Kell még sok ember, ki egyszer,
Felébred egy szép szóért.
Szólj! Mint a csengő szól,
Oly tisztán a káoszon át!
Mondd el, mit a sors mért rád!
Sűrűn hullt könnyek,
Megtévesztett évek során.
Annyi évünk elszállt már,
Annyi álmunk eltűnt tán,
És az új világ még mindig vár.
Ez a perc az, mi feloldhat,
Szóljunk hát őszintén!
Hisz az élet, amit élhetsz,
Még most is vár, úgy mint én.
Szólj! Mint a csengő szól,
Oly tisztán a káoszon át!
Mondd el, mit a sors mért rád!
Sűrűn hullt könnyek,
Megtévesztett évek során.
Szólj! Mint a csengő szól,
Oly tisztán a káoszon át!
Mondd el, mit a sors mért rád!
Elvesztett álmok,
Megtévesztett évek során.
Szólj! Mint a csengő szól,
Oly tisztán a káoszon át!
Mondd el, mit a sors mért rád!
Sűrűn hullt könnyek,
Megtévesztett évek során.
Szólj! Mint a csengő szól,
Oly tisztán a káoszon át!
Mondd el, mit a sors mért rád!
Elvesztett álmok,
Megtévesztett évek során.