Delhusa Gjon - Szívem egy vándor

Néha repül az élet
És nem tudom merre az út,
Érzem nincs kiút,
Csak várom azt,
Hogy a holnap lángra gyújt.

Aztán eljön a hajnal,
És újra kék fenn az ég,
Egy szebb jövőt ígér,
Hogy elhihesd,
Amit tegnap nem hittél.

Repül az élet,és én indulok tovább,
De félek,hogy egyszer senki nem vár rám.

Szívem egy vándor,ki elcsatangol még,
Örökké lángol,mindig hajtja a szél,
Szívem egy vándor,ki néha útra kél,
Örökké lángol,de végül visszatér.

Néha úton ér a hajnal hazafelé,
És én nem kívánok mást,
Csak ágyamban,egy édes álmodást.

Máskor gonosz a lelkem,
És az ördög száll belém,
Újra hív az éj,
És én indulok,a végzetem felé.

Hívnak a fények,és elcsábít a vágy,
De félek,hogy egyszer senki nem vár rám.

Szívem egy vándor,ki elcsatangol még,
Örökké lángol,mindig hajtja a szél,
Szívem egy vándor,ki néha útra kél,
Örökké lángol,de végül visszatér.

Hívnak a fények,és elcsábít a vágy,
De félek,hogy egyszer senki nem vár rám.

Szívem egy vándor,ki elcsatangol még,
Örökké lángol,mindig hajtja a szél,
Szívem egy vándor,ki néha útra kél,
Örökké lángol,de végül visszatér.

Szívem egy vándor,ki elcsatangol még,
Örökké lángol,mindig hajtja a szél,
Szívem egy vándor,ki néha útra kél,
Örökké lángol,de végül visszatér,
Örökké lángol,de végül visszatér.