Delhusa Gjon - Kicsordul majd a szívem

Volt egyszer egy nyár, sose felejtem el.
Itt kezdődött az én kis történetem, egy állomáson.
A Nap úgy izzott az égen, Mint egy forró tűzlabda.
Az emberek a hőségtől az árnyékba menekültek.
S ahogy ott álltam a sínek mellett, úgy éreztem,
Ma valami történni fog velem, valaminek történnie kell!


Vonattal érkeztél az állomásra,
Félénken leszálltál egy új világba.
Csak álltam és rám néztél, lekéstem mindent,
Nekem új virág lettél a sínek tövén.

Édes románc soha nem múlt el többé,
Mi voltunk a szerelem mindörökké.
Éveken át szólt száz szerenád
És csak énekelek hozzád egy életen át:

Egyszer kicsordul majd a szívem meglásd, meglásd!
Úgy megtöltöd szerelemmel ne játssz, ne játssz!

Küldj nekem egy angyalt, hogy vigyázzon rám,
Mert ha elmegyek sírsz majd, hol senki se lát.


Édes románc soha nem múlt el többé,
Mi voltunk a szerelem mindörökké.
Éveken át szólt száz szerenád
És csak énekelek tovább egy életen át:

Egyszer kicsordul majd a szívem meglásd, meglásd!
Úgy megtöltöd szerelemmel ne játssz, ne játssz!

Küldj nekem egy angyalt, hogy vigyázzon rám,
Mert ha elmegyek sírsz majd, ......


Küldj nekem egy angyalt, hogy vigyázzon rám,
Mert ha elmegyek sírsz majd, hol senki se lát,
hol senki se lát, hol senki se lát.