Jóindulat - Ingem kigombolom

Felhőn ülünk ketten
Mindent megtettünk, na, jól van rendben
Maradt még pár dolog,
De már hiába bókolok,
Hogy elérjem, amit eddig nem értem el
S mint aki semmit se’ érdemel
Büntetem magam, ha már
Komoly nem leszek soha talán.

Behunyt szemmel látom,
S régi emlékképek sorát váltom,
Melyek oly színesek,
Hogy, talán nem ébredek
Fel többé. Nem lesz baj, azt hiszem,
Tudom, mégis megteszem.
S remélem, hogy a hamu alatt
Egy kevés parázs még maradt.

Refrén:
Ingem kigombolom, hogy lásd
Meg magad újra bennem.
S a gondokat, mik húznak
A hátsó zsebem mélyén rejtem.
És használt zsebkendők közt
Tartom, amíg elfelejtem.
Ha eszembe jut, majd kirántom
Az egyikkel, ha úgy találom.

Elrévedek újra,
S a lusta nyári szél oly csendben fújja
Arcom és elteszem
Most zsebembe két kezem,
Míg sétálok. Megállni nem lehet.
Elmegyek, hát ég veled!
Leugrom mellőled most már,
Ha ugyan mellettem voltál.

Szemem előtt áll a fény. Kopogtat, beengedem.
A sötétben nem láttam semmit, hamis álmok karmolták lelkem.
A valóság se simogat, de megtanít a túlélésre.
Zuhanunk tovább a felhőről, én a földre, te a szív peremére.

Ingem kigombolom, hogy lásd
Meg magad újra bennem.
S a gondokat, mik húznak
A hátsó zsebem mélyén rejtem.
És használt zsebkendők közt
Tartom, amíg elfelejtem.
Ha eszembe jut, majd kirántom
Az egyikkel, ha úgy találom.