Soltész Rezső - Csenget a postás

Reggel elindul és mindig siet,
összeköt távoli életeket,
a nyári napban s télen, ha fúj a szél.
A gyerekek messziről üdvözlik őt,
nevéről ismer sok járókelőt,
a gondjainkkal ő is együtt él.

Szomorú, ha rossz a hír, örül, ha van miért.
A táskában a sok levél miattunk oly nehéz.

Csenget a postás,
egy igazi sorstárs,
mindennap köztünk jár,
Mindig jó kedvvel,
friss levelekkel,
csenget a postás.

Csenget a postás
naponta százszor,
mindenhol várnak rá.
Mindig jó kedvvel,
friss levelekkel,
csenget a postás,
csenget a postás.

A szomszéd lakásban most boldog egy lány,
a fiú, ki írt, éppen katona tán,
és egy csomagot kapott ma az agglegény.
A nagymaminak írt egy kis unoka,
a sporthíreket várja a nagyapa,
az ügyvédnek külföldről jött a levél.

De ha nincs már több levél, az otthonába tér,
Megpihen, alszik reggelig, s aztán újból útra kél.

Csenget a postás,
egy igazi sorstárs,
mindennap köztünk jár.
Mindig jó kedvvel,
friss levelekkel,
csenget a postás.

Csenget a postás
naponta százszor,
mindenhol várnak rá.
Mindig jó kedvvel,
friss levelekkel,
csenget a postás,
csenget a postás.

(csenget a postás)
Csenget a postás.
(csenget a postás)
Csenget a postás.