Delhusa Gjon - Hegyek és kövek

Nagy hegyek és erdők mellett születtem,
Pásztorok életét jól ismertem,
Így éltünk mi hárman:apám,húgom meg én,
Édesanyánk emlékét szívünkben őrizvén.

Nagy hegyek és erdők,ha hívtak én mentem,
Sziklákon jártam,hol a sasok fészkeltek,
Apám ha fújta a furulyát,táncoltak a gyerekek,
Taraboka hangja szállt a szélben,csillagos estéken.

És legelhetett a nyáj,
Bár a farkas ott állt lesben,
Hű kutyáink oltalmát bizton éreztem,
Bizton éreztem.

Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-náj-ná-náj-náj
Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-dáj.

Nagy hegyek és erdők,és egy fekete lány,
Ő volt a szemem fénye hosszú éveken át,
Néha sírt,ha énekeltem a macedonok dalát,
Hogyha ölelt hangja elnyomta a tenger moraját.

De jött egy furcsa nap,
Minden család útnak indult,
Merre jár most nem tudom,
Csak azt,hogy gyönyörű volt,
Oly gyönyörű volt.

Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-náj-ná-náj-náj
Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-dáj.

Eljöttem,hát itt vagyok,
Ez a város az otthonom,
De ha eszembe jutnak a régi napok,újra dalolok.

Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-náj-ná-náj-náj
Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-dáj.

Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-náj-ná-náj-náj
Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-dáj.

Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-náj-ná-náj-náj
Ná-ná-dom-di-ri-dáj-ná-dáj-dáj
Ná-ná-nom-di-ri-dáj.