Szinetár Dóra - Vérszínű bárka

Urak, látjátok, dolgozom, ágyazok, mosogatok
ebben a mocskos fogadóban.
És ha adnak csak egy penny-t is, én elfogadom,
önök nevetnek a szakadozott rongyaimon,
Persze nem tudnak még semmit rólam.
Persze... nem tudnak még semmit rólam.

Este pedig riadalom és zaj lesz a kikötőben,
S nem tudják, hogy mitől van a zaj,
És én kacagok a mosogatás közben,
S önök kérdik: mi ez a kacaj?

És egy vérszínű bárka - rajta hatvanöt ágyú - a partokhoz ér.

Ha akkor küldenek: menj fiam, mosogass,
És itt van a penny, fogd!
Szépen elveszem a penny-t és az ágyam is megvetem,
Megvetem, bár úgysem alszik benne senki sem,
Persze nem tudják még, ki is vagyok.
Persze... nem tudják még, ki is vagyok.

Este pedig riadalom és zaj lesz a kikötőben,
S kérdik, hogy mitől van a zaj,
De én kacagva az ablakomnál állok,
S önök kérdik: mi ez a kacaj?

És a vérszínű bárka - rajta hatvanöt ágyú - a házakra lő.

És ők százasával jönnek a partra,
És sorra átkutatnak minden házat.
Az egész várost láncra verve elhozzák nékem,
Elhozzák nékem és éntőlem kérdik,
Hogy hogyan öljék meg őket, és hányat?
Hogy hogyan öljék meg őket, és hányat...

Nem lesz semmi riadalom,
És csend lesz a kikötőben,
Én ítélkezem ott!
S ha kérdik: melyiknek kell meghalnia?
Mindnek!
S mikor a fejek hullnak,
Azt mondom: Hopplá!

És a vérszínű bárka - rajta hatvanöt ágyú - velem messzire száll...