Blokád - Emelj magasra

Állok a hídon, nézem ahogy
alattam kavarog a zavaros víz.
Jól hat a méreg, mert egyre erősebb
a számban a keserű íz.

Semmi extra vagy különleges,
de az eljárás érzem tökéletes.
A helyzeted neked se kivételes,
a szervezet téged is egyszerűen jégre tesz.

Tudom hogy feszül a húr a nyakamon,
néma sötétben élek.
Fekete árnyak suhannak a falakon,
egy ideje én is félek.

Szürke a szín, fényt kap a film
sorsom nem örökíti meg.
Nem kéri senki a csókjaim
a penge fejem fölött lebeg.

A semmi szélén,
szárnyszegetten álmodom,
ha valaki megért
minden kincsem ingyen nekiadom.

Emelj magasra fel,
engedd hogy szálljak én is egyszer.
A napot kezemmel érjem el.

Emelj magasra fel,
fentről mindig sokkal szebb a tenger.
A nap hevében égjek el.

Égjek el, égessen el!
Égjek el, égessen el!

Emelj magasra fel,
fentről mindig sokkal szebb a tenger.
Kérlek emelj magasra fel.

Emelj magasra fel,
hogy a felhők felett szálljak egyszer.
S az izzó nap égessen el.

Emelj magasra fel,
engedd hogy szálljak én is egyszer.
A napot kezemmel érjem el.

Emelj magasra fel,
fentről mindig sokkal szebb a tenger.
S a nap hevében égjek el.

Emelj magasra fel,
engedd hogy szálljak én is egyszer.
S a napot kezemmel érjem el.

Emelj magasra fel,
fentről mindig sokkal szebb a tenger.
S a nap hevében égjek el.