Atah MC - Csalódás km. Virág

1

Nem kereshetek vigaszt, mert a bizalom
Megszűnt létezni és az életemre kihatott
A kirakós darabok összeálltak
Az elkövetett bűnökkel közrejátszva
Lázadj, mára ez lett a vezényszó
Egy szemétdomb, ami által megjelent a penészfolt
Az égbolton többé nem virulnak a felhők
A csalódástól csúszott ki a kezemből a gyeplő
Esztendők telnek mindenki telhetetlen
Tudom vérengző, vadak kik velem lekezelnek
A szerelem csak ármány egy érdek kapcsolat
Ahol ártatlan szemekkel nézve csalogat
A csapdába az igazi, aztán darabokra szaggat
Szét, forgatja a kést nem érted, hogy miért
A barátra se számíthatsz
Hiszen ő is a cél érdekében kábít majd
El, ahogy velem is meg tették
Túl szép volt a látszat, de csalt rajta a feltét
A csillagok mindenütt fürtökbe lógtak
De a tudat alatt felém csak lángokat szórtak

Refrén:

Fáj az érzés, ezt el kell viselnem
Hordoznom törékeny szívemmel
Hittem, hogy nem érhet csalódás
De könnyekkel fertőz a valóság

2

A kihullót könnyek feláztatják a földet
Megdöbben az ember, mert áltatják, de közben
A lövedék is dörren, cserbenhagynak
A kimondott szavakat is a vegyszer marja
Csattan a pofon, én jó voltam addig
Míg hasznot láttál bennem a szád a hazugságtól
Habzik, így lett ígéretből csalódás
A Látványod túlságosan megigézve hatott rám
Kőszirom egy papíron így veszik minden kárba
Kire vártam beláttam a kések vérbe mártva
Csapnak össze érzelmek, rövid öröm, hosszú gond
Sírig tartó versenyfutás ahol a bosszú forr
Kavar port, többé nem futok senki után
Egy próba és kész, ha nem megy lépek tovább
De ha léteznek csodák, akkor táruljon elém
Ami nem csalfa káprázat és bármit megér

Refrén:

Fáj az érzés, ezt el kell viselnem
Hordoznom törékeny szívemmel
Hittem, hogy nem érhet csalódás
De könnyekkel fertőz a valóság


3

Kiölték belőlem, a bizalmat a hitet
Meghiúsult álmok után nem tervezek hisz minek,
Már a szívem megszívatták, pedig daloltam róla
Csak éppen az utolsó voltam a sorba
Ami fontos volt eddig a nullánál is kevesebb
Túl nagy árat fizettem, mint a harcban az elesett
Nincs kegyelem, némán fakul a ragyogás
Az idő végzetessé fajult ezért rakom át
A terhet, de hova, nem vagyok képes levetni
Lelketlenül tipornak lehetetlen kicselezni
Mert üvölt a csend mélyen hallgat az élet
Így nem marad más csak a magány és a kétely


2X Refrén:

Fáj az érzés, ezt el kell viselnem
Hordoznom törékeny szívemmel
Hittem, hogy nem érhet csalódás
De könnyekkel fertőz a valóság