Kerényi Miklós Máté - Két örvény

Két örvény
Szakítja szét a szívem,
Két örvény,
Két nő igéz, igen,
Az egyik tisztaság,
Szemében szép család reménye vár.

Két örvény,
Halálos bűn e vihar,
Két örvény,
A másik mást akar,
Vadító szenvedélyt,
Gyönyört és kéjt ígér száz éjen át.

Ez őrültség,
Másé az éj s a nappal,
Nincs kétség,
Ördöggel küzd egy angyal,
Föld és ég,
Harcol ma bennem az állati vágy
És egy szép házasság.

Két örvény,
Két női arc az egész,
Két örvény,
A testi vágy igéz,
Szeretnek ők, és én
Imádom mind a két gyönyörű nőt.

Széttépett,
Elégett rongy a szívem,
Széttépett
E kettős érzelem,
Látom már, így lehet
Emberből szörnyeteg, ó rettenet.

A józanság...
Kéne az égi béke,
Hív a vágy,
S pokol az útnak vége: forró ágy,
Harcol az édes és keserű íz,
A kín mélybe taszít.

Széttépett
E kettős, vad szerelem
Széttépett,
Mi lesz még énvelem?
Rám támad így, s elér nappal,
S ha jő az éj, a szenvedély.

Két örvény
Szakítja szét a szívem,
Két örvény,
Két nő igéz, igen,
A választás nehéz,
Álom vagy ébredés - csak szenvedés.

Széttépett...
Rongyá tett...
Két örvény... két örvény.

Két örvény,
Elégett rongy a szívem,
Két örvény,
Mi lesz még énvelem,
Látom már, így lehet
Emberből szörnyeteg, ó rettenet.

Két örvény...