Nyári Károly - Szélmalom

Nézd!
Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget,
Ami űz és visszatart,
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
Vihar tépte szárnyakon,
Mint egy régi szélmalom...

Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt,
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó,
Ami tegnap még úgy fájt,
Mint egy furcsa, keser-édes,
Félig elfelejtett íz,
Mint egy kavics, ami csobban,
S aztán fodrot vet a víz.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
S áttör legszebb álmodon,
Mint egy régi szélmalom...

Szobád mélyén néhány fénykép,
Néhány csendbe süppedt szó,
Épp így őrzi nyári fényét,
Nyári titkait a tó.
Mint egy színpad, mint egy díszlet,
Mint egy régi-régi dal,
Mint egy gyermek, akit visznek,
Hogyha menni nem akar.
Mint egy labda, ami gurult,
Szállt a játszótéren át,
Mint a könnyek, miket sírnak
Kint a lombjuk vesztett fák,
Mint egy lábnyom kint a porban,
Amit elsodor a szél,
Mint az álmok, miket sorban
Megöl, elhervaszt a tél.

Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár!
Ezen elgondolkodom
És a szívem fáj nagyon,
Mint egy fáradt szélmalom...