Dömötör Balázs - Nem adom fel

Verse 1.:

Szürke a hajnal ha ébredek,
Nincs velem senki akit nézhetek.
A szakadt gúnyámat felkapom,
És ugyanúgy telik minden napom.
Egy züllött utcán végig megyek,
Ismerős arcok, gondok, hegyek.
Várnak a gyárba, rabszolgának,
Éjjel zárul a kör, le dőlők az ágynak.


Refr.:

Én nem adom fel, Csak ez az a hely,
Ahol élhetek.
A szívem is fáj, egyre lassabban jár,
Utolsót dobban, megáll.


Verse 2.:

Én küzdök nagyon de hiába,
Nem adnak semmit e világba.
Szürke az élet és nagyon nehéz,
De szívem egy vulkán s kitörni kész.
Egy elfojtott sikoly az életünk,
Egy égi ország ahová érkezünk.
Itt nem vár semmi csak a félhomály,
Hát kell, kell végre egy új világ.


Refr.:

Én nem adom fel, Csak ez az a hely,
Ahol élhetek.
A szívem is fáj, egyre lassabban jár,
Utolsót dobban, megáll.


Szöveg:

Van az a fájdalom mi tönkre zúz,
Mi fentről gyorsan a mélybe húz.
És porrá éget a magánynak lángja,
Mikor ülsz magadban a csodára várva.
Ó de jó is lenne ha madár lennék,
Innen mesze elrepülnék.
A hídon túl egy jobb jövő elé,
Egy elképzelt és új világ felé.


Refr. (2x):

Én nem adom fel, Csak ez az a hely,
Ahol élhetek.
A szívem is fáj, egyre lassabban jár,
Utolsót dobban, megáll.